Non videri sed esse- 200 éve született gróf Andrássy Gyula

A hivatalos Petőfi-év beköszöntével sem szabad elfelejtkeznünk egy magyar államférfiúról, aki a XIX.század második felének meghatározó politikusa volt. Gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula ugyancsak 200 éve, 1823 március 3-án született  Oláhpatakon. Életének utolsó napjait a Fiume és Abbázia közötti Voloskában, a Minach villában töltötte. 1890.február 18-án hunyt el itt. A Fiume Barátai Egyesület ezért tartja fontosnak, az ő személyéről való megemlékezést.Andrássy Gyula nemcsak a kiegyezés egyik főszereplője, miniszterelnök majd közös külügyminiszter, hanem a magyar nemesség egyfajta etalonja, arbiter elegantiarum volt. A képekről visszatekintő sármos, magyar ruhában tündöklő lovag egyben egy olyan korszak képviselője, amelyen már többször túllépett a történelem.  Idézzük fel  személyiségét és életművét, emlékezzünk meg  a békét és fejlődést hozó, lovagias  Andrássy Gyuláról.

Ifjúkori éveit a hazafias szellemben való neveltetés határozta meg. A sátoraljai majd a tatai piarista gimnáziumban tanult kiváló eredménnyel. A jogi tanulmányok után a korabeli arisztokrata ifjakhoz hasonlóan sokat utazott, értékes kapcsolatra tett szert. Széchenyi Istvánra állítólag olyan jó benyomást tett a tehetséges fiatalember, hogy a legnagyobb magyar még az ország nádori címét is megelőlegezte neki. Nem is tévedett. A reformkor pezsgése, a hazáért való tenni akarása pozitív hatással volt az ifjú grófra.

1848-ban mint Zemplén vármegye főispánja állt szilárdan a haladás mellett. A szabadságharc több jelentős csatájában is részt vett, az 1849-es tavaszi hadjáratban Görgei tábornok segédtisztje. Honvéd ezredes, majd a Szemere-kormány diplomatája Kostantinápolyban, Párizsban és Londonban. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, majd jelképesen- in effigie-felakasztották. Ez a tény még vonzóbbá tette a párizsi szalonokban gyakran megforduló, számkivetett magyar politikust. Feleségével , Kendeffy Katinkával még az emigrációban kötöttek házasságot.

Gróf Andrássy Gyula 1857-ben térhetett vissza Magyarországra. A politikai életbe hamar bekapcsolódott, a kiegyezés előkészítőjeként és megvalósítójaként tekinthetünk személyére. Deák Ferenc  kiváló diplomáciai képességeit és Erzsébet kirákynével való személyes, egyedülálló nexusát állította a haza szolgálatába.

Az uralkodó 1867,február 17-én Magyarország miniszterelnökévé nevezte ki. Andrássy a következő évi magyar-horvát kiegyezésre is stratégiai kérdésként tekintett. Magyarország visszakapta az 1848-ig hozzátartozó Fiumét , mely soha nem látott fejlődést és lehetőségeket hozott a nemzet számára. Ekkor jött létre a Magyar Királyi Honvédség és kormányzása alatt számos sarkatatos törvény született. Miniszterelnöki tisztségét 1871-ig látta el. Széchenyi jóslata valóra vált: nádori szerepkörben vett részt Ferenc József koronázásán.

Mikszáth Kálmán a következőket írta Andrássy Gyuláról: 

" Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék.

Gróf Andrássy Gyula 1871 és 1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt. A külpolitikában a német orientáció és az orosz befolyás csökkentésének híveként tekinthetünk rá. Minisztersége idején a leglejentősebb diplomáciai esemény az 1878-as Berlini Kongresszus volt. Betegsége kényszerítette a politikai élettől való visszavonulásra. Utolsó éveit birtokain, családja körében töltötte. Az utolsó hónapokban pedig az Adria partján, Voloskában talált megnyugvásra a XIX.század egyik legnagyobb magyar politikusa. 1890.február 18-án a Minarch villában hunyt el, amelynek parkjában álló latin nyelvű emléktábla a mai napig hírdeti nagyságát.

v.Inkei-Farkas Márton